Hogyan lett humorista?
2004-ben láttam a Dumaszínház felhívását, hogy a Godot kávéházban bárki kipróbálhatja magát stand up comedy műfajban, élő közönség előtt. Mivel akkoriban még nem volt olyan sok jelentkező, tényleg bárkit színpadra engedtek. A guminővel táncoló bácsi és a filmzenékre légycsapózó srác mellett ígéretesnek bizonyult a produkcióm, azóta vagyok tag.
Mi az eredeti végzettsége?
Ének-zene tanító bácsi. De egy percet sem praktizáltam, csak amennyit a vizsga-tanításokon kellett. Mire elvégeztem a tanítóképzőt, már rendszeres fellépéseim voltak. Nem is nagyon működött volna, hogy vidékről későn érek haza, reggel nyolctól meg már a szinkópáról sztendapolok a piciknek.
Hogyan születnek a poénok?
Általában véletlenszerűen. Valamiről bevillan, hogy el lehetne mondani színpadon, és akkor az ember átgondolja, hogy tényleg érdemes-e. A másik út, hogy nekiülök, előveszem a jegyzeteimet, és direktbe ötletelek. Vagy meghívom egy kollégámat valamire, és mond nekem párat.
Hogyan készül egy-egy fellépésre?
Megpróbálom átgondolni a legutóbbi produkciómat. Felelevenítem magamban, hogy mire volt leginkább vevő a közönség, és hogy mi az, amit esetleg máshogy kéne tálalni. Tükör előtt nem szoktam gyakorolni, viszont nagyon fontos a relaxálás. Ezen a címen órákig tudok zenét hallgatni, olvasgatni, heverészni...
Mennyi az improvizáció egy-egy előadáson?
Általában van egy sztenderd műsorom, aminek a felépítése nagyjából megvan a fejemben, és az szokott kiegészülni újabb részekkel. Improvizációra nálam inkább csak a váratlan helyzetekben kerül sor. Például ha valamelyik fellépésemen minden előzmény nélkül besétálna egy lila zsiráf, még nem tudom, hogyan reagálnám le, de biztos, hogy helyben kéne kitalálni.
Milyen sűrűn kell megújulni?
Az a jó, ha minél sűrűbben sikerül. Erre kell törekedni. Nálam fokozatosan cserélődnek az elemek, nem lesz egyik napról a másikra új műsorom. Ha van olyan, ami jól megy, azt sokáig meghagyom. De amúgy ismételgetni nem ideális. Nem ideális.
Az egyes történetekben hány százalék a kitalált elem, és mennyi, ami megtörtént?
Változó az arány. Sokszor egyébként a leghihetetlenebbnek tűnő motívumok az egy az egyben megtörténtek. Az ember néha színesíti a sztorit, vagy az egyszerűség kedvéért összevon bizonyos részeket. Mesélhetnék erről többet is, de félő, hogy becsusszannának fiktív elemek.
Hogyan került a Showder klubba?
Talán mondhatom, hogy alapító tag vagyok, hiszen már a legelső adásban szerepeltem. A műsor fellépőinek többsége általában a Dumaszínházból került ki, sőt az indulás előtt leültünk a producerrel, aki a kialakítást illetően a mi ötleteinket is meghallgatta. Például mondtam, hogy az öltözőnkben mindig legyenek majd szendvicsek, és azóta is hozat nekünk.
Szokott-e izgulni a fellépések előtt?
Szerencsére nem. Amikor az iskolában valamilyen ünnepségen szavaltam, akkor izgultam, mert ha ott bakizom, nem lehet egy-két poénnal elütni a dolgot. Ez a műfaj viszont teljesen laza, nincs kötött szöveg. Persze előfordulhat „rövidzárlat”, hogy felvezetek egy tréfát, de hirtelen se kép-se hang, és elfelejtem a csattanót. Van, hogy az ember csak úgy elakad és nem fejezi be a
Van-e példaképe, kedvence?
Az angol Monty Python csoport munkássága meghatározó számomra. Legjobban John Cleese-t kedvelem közülük, őt a Waczak szálló című sorozatból is sokan ismerhetik. Egy újságíró barátom felhívott, hogy akarok-e vele személyesen találkozni. Mondtam, ha Cleese-nek is jó a kedd, akkor felőlem mehet. Azt hittem ugyanis, hogy ugrat, de a Fészkes fenevadak című filmje kapcsán Budapesten járt, és a sajtótájékoztatón fotózkodhattam is vele.
Melyik volt élete legrendhagyóbb fellépése?
2006. augusztus 20-án volt egy kegyetlen vihar. Az este jól indult, egy tűzijáték-néző hajó fedélzetén léptem fel a Dunán, a Lánc- és az Erzsébet híd között. A kivilágított Budapest még nem annyira vonta el az emberek figyelmét, de amikor az egyre erősödő szél a parton már fákat csavart ki, ott politikus-paródiákkal már nem nagyon lehetett labdába rúgni.
Előfordult-e már, hogy egy parodizált személytől visszajelzés érkezett?
A volt gimimben készült velem interjú az iskolaújság számára, de a riporter egyre csak a politikus-paródiákról kérdezett. Nem értettem, miért nem bír túllendülni ezen a témán. Aztán bevallotta, hogy ő Gyurcsány Ferenc egyik unokaöccse. Azt állította, hogy követik a munkásságom, és hogy a családi összejöveteleken téma vagyok. Bagdy Emőke professzor asszony pedig személyesen is megjelent egy előadásomon, és jól szórakozott a róla készült paródián. Utána szelfiztünk.
A hétköznapi életben is vicces?
Igen.